The BlizzFeed

  • 0 Diablo
  • 0 Hearthstone
  • 0 Heroes of the Storm
  • 0 World of Warcraft
  • 0 Overwatch
  • 0 Starcraft
  • 0 Blizzard
  • 0 Activision-Blizzard

Kritika: Warcraft: Testvériség

| Shadereaper

Ahogyan Haloren korábbi cikkéből már tudhatjátok, ismét beindul Magyarországon a Warcraft könyvek kiadása, méghozzá a Szukits.hu égisze alatt. Azt hiszem, minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a Blizzfeed csapatában én vagyok a legnagyobb Lore fanatikus, így nem kellett kétszer mondani, hogy ugyan vessek már egy pillantást a megjelenő kötetekre. Sajnálatos módon a Krónikák megjelenésére még várnunk kell, de szerencsére addig sem maradtunk olvasni való nélkül. Ebben a cikkben a Warcraft: Testvériség képregényt cincálom darabokra.

A Testvériség a 2016-os Warcraft film előzmény története és nagyjából 20 évvel a mozivásznon látott események előtt játszódik. Mivel a Dark Portal ebben az időben még vágyálom is csak nehezen lehetett, így mindenki gyorsan felejtse el az Orc vs Human leszámolásokat. Kapunk viszont cserébe portyázó trollokat, akik a film sztorijából sajnos kimaradtak. Már az első képkockákon látni, hogy bár a rajzolók(mert hogy volt belőlük 6) próbáltak a Warcraft stílusán belül maradni az eltúlzott arányokkal és a hatalmas páncélokkal, mégis inkább a realizmus irányába mozdították el az összképet a karakterek kidolgozásában. Nem kevésbé lettek realisták a sztori elemei sem. Már az első pár oldalon végignézhetjük ahogyan a fentebb említett trollok egy kisebb falu népességét dárda-élre hányják, miközben azt skandálják "HÚS!"

Röviddel ezután megismerkedhetünk a három főszereplőnkkel: a még csak herceg Llane-nel, a gyermeke születését váró Anduin-nal és Medivh-vel, aki éppen csak befejezte az Őrzővé való kiképzését. A három főhős interakciói jelentik talán a kötet legerősebb pontját. Paul Cornell igazán megcsillogtatja tehetségét a hármójuk közti párbeszédeken keresztül. Ugyanúgy a szerzők felelősek a könyv történetvezetéséért is, amire szintén nem lehet panasz. A legnagyobb sérelmem az, hogy előbb láttam a filmet, mint hogy olvastam volna a képregényt, így a sztori sarkalatos pontjai nem ütnek akkorát mint kellene. Ennek ellenére a Testvériség valóban megválaszol olyan kérdéseket, amikre a filmből nem derült fény. Érthetőbbé válik, hogy Llane király az orc invázió kezdetén miért annyira óvatos, Anduin miért annyira keserű és Medivh miért és hogyan fordult a Fel használata felé.

Amennyire jó a sztori felépítése és a párbeszédek, annál nagyobb kár, hogy a vizuális ábrázolás több helyen lemarad ezek mögött. Sajnos érezhető a korábban már említett 6 rajzoló és 3 színező művész. Bár stílusukban nagyon nehéz különbséget találni és kétségtelenül zseniális művészekről beszélhetünk, a több karaktert ábrázoló paneleken sokszor úgy érezni, mintha a szereplők külön síkokon helyezkednének el, nincs meg az interakció érzete, inkább tűnik montázsnak. Emiatt néha elvész a lendület a harcjelenetekben is. Érdekes módon az érzelmek ábrázolásában is akadnak hibák, helyenként a trollok sokkal életszerűbb mimikát mutatnak, mint az emberi szereplők(megjegyzem hasonló kritikák érték a film készítőit is).

Végül, de nem utolsó sorban beszéljünk egy kicsit a magyar fordításról, ami nagyon is jól sikerült. Mivel a mozifilm és a képregény története szorosan összefonódik, nem maradhattak ki olyan magyarítások, mint például Viharvárad neve, amin én őszintén szólva a film bemutatásakor egyáltalán nem botránkoztam meg annyira mint a nézők nagy része. Emellett ki kell emelnem azt a magyarítást, ami igazán megdobogtatta a szívemet: Amikor nagyjából másfél évtizeddel ezelőtt elkezdtem WoW-ozni, első karakteremmel (Orc Fury Warrior) véletlenül felkeveredtem egy léghajóra és a rövid töltőképernyő után ez a felírat fogadott: "Stranglethorn Vale". Bennem pedig az a gondolat fogalmazódott meg, hogy vajon fogom-e valaha bárhol olvasni a "Fojtótövis-völgy" nevet? Nos... olvastam, jót derültem rajta, ezért külön köszönet jár a Szukits.hu-nak.

Mindent összegezve a kötet, habár nem hibátlan, nagyon is szép darabját képezheti bármelyik gyűjteménynek. Az egyetlen igazán fájó sérelmem, hogy csak ilyen sok idővel a film megjelenése után olvashatjuk, pedig állítom hogy a képregény a filmet ért kritikák közül jó párnak elejét vette volna.